A januári Super Bowl döntőn, az NBC állomáson futott egy promó filmzene, az instrumentális változata egy Public Enemy számnak, a "Nehezebb, mint gondolnánk", míg az Oscar-díjra jelölt Selma című filmben szintén egy dal hallható az együttestől: "Mondd el, mintha igaz lenne ". A Public Enemy karrierje persze sokkal régebbre nyúlik vissza. Ők voltak az elsők, akiknek forradalmi hangvételű rap zenével sikerült beszivárogniuk a mainstream zene világába, és évtizedeken át dacoltak a pop zenével.
Public Enemy sok követőre talált számos, túlnyomórészt fehér szubkultúrákból, azáltal, hogy  kombinálta a dühös energiát, és a radikális fellépést, a koncerteken, kitartó politikai nézőpontok a dalszövegekben, és egy furcsa humor, az összes együtt az "on-point esztétika". Zenéjük, és szövegeik még mindig aktuálisak. Mindannyian figyeltük a Public Enemy zenéjért, különösen az 1980-as évek elején, és az 1990-es években, amitmost a közelmúltban újra kiadtak: olyan klaszikusok, mint a "It takes a Nation of Millions to hold us back", és a "Fear of a black planet". Ez könnyen csepp a takarót nyilatkozatot, hogy ha ez a két mérföldkő album eredetileg megjelent, volt egy hatalmas tovagyűrűző hatása a kortárs zenére, de hatásuk még érezhető volt egy másik kis szegmensében a divatnak: híres fehér srácok viselik a Public Enemy pólókat a nyilvánosság előtt.

Az alábbiakban a öt férfit mutatok be, akik megpróbálták, megtörni a hatalmat, a Public Enemy pólóikkal.

folyt. köv.

forrás: pitchfork.com